A könyv B/4-es formátumban, 442 oldalon, két részben fejti ki a szakrális görög tragédiajáték és a szegény színház szertartás-előadásainak kapcsolatát.

A Melpomené meghal című első részben először (a) meghatározza azt a színháztörténeti korszakot, amelyben a színház „nem esztétikai dimenziói”, a színjáték szakralitása eséllyel kereshető, majd (b) igen alaposan tárja fel az antik görög színház megszületését és fejlődését meghatározó körülményeket: a politikai és társadalmi fejlődést, az színház születését és fejlődését meghatározó épületeket, az antik görög vallás legfontosabb ismérveit, az írásbeliség elterjedésének befejeződését, a morális gondolkodás és az én-tudat állapotát és fejlődését. Így az antik görög dráma születésére nézve is több újdonságot is tartalmaz. Mindezek figyelembevételével (c) egy reális rekonstrukcióját adja a szakrális görög tragédiajáték születésének, fejlődési fázisainak, majd pedig rámutat a Melpomené halálát követő antik tragédiajáték gyökeresen eltérő sajátosságaira. Mindezek után (d) meghatározza a szegény színházzal való kapcsolat megkeresésének kritériumait, végül pedig (e) feltárja a két színjátéktípus szoros kapcsolatát.

A Gondolatkalandok című második részben (a) kitér a színjátéki funkció mibenlétére és az esztétikai sajátosságokon túlmutató, meghatározó fontosságára. Majd Melpomené rejtőzködő „lábnyomait” kutatja a színjátéktörténet során, először (b) a színjátéki funkció alapján, aztán pedig (c) a szakralitás területén. Ezek után (d) korunk különleges színházi jelenségének, a színházi laboratóriumok kialakulásának és sajátosságainak, valamint egy lehetséges magyarországi színházi laboratórium létrehozásának szükségességéről gondolkodik el. A Függelékben a szokásos dokumentáción kívül térképekkel, ábrákkal és táblázatokkal segíti a szerteágazó anyagban való eligazodást.