Rendezői tevékenységem mellett gyakran magam dramatizáltam vagy írtam meg rendezéseim szöveganyagát, ezen kívül önálló irodalmi műveket és tanulmányokat is írtam.
Számos gyermekdarab született így. Dunaújvárosban és Székesfehérvárott is általában igen szűkös volt a költségvetésem, és épkézláb gyermekdarab akkoriban tizenöt szerep alatt nemigen volt. Ha pedig elkezdünk számolni: „Volt egyszer egy király, s annak három fia…” – az máris négy! Hát néha nem volt egyszerű. Így aztán gyakorta magamnak kellett írnom, dramatizálnom. Mikor aztán a Manóbosszantót száz előadás után is alig lehetett levenni a műsorról, rákaptam az ízére…
A Világváltó Nevenincs borítója – Fotó: Magyar Napló
Ez vezethetett oda, hogy Világváltó Nevenincs címmel egy meseregényre is „vetemedtem.” Az Édes Anyanyelvünk szépirodalmi pályázat III. díját kapta (2005). És ez vezethetett oda is, hogy A Lovasok című felnőtt drámámmal megnyertem a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház drámapályázatát (2012).
Időközben Hoffmann Edit, majd Imreh István jóvoltából eddig tizenöt nyári tábort vezethettem Székelyföldön (1998-tól), amelyekben elméleti és főleg gyakorlati segítséget igyekeztem nyújtani az ottani gyermekeknek, fiataloknak és pedagógusoknak. Ennek kapcsán írtam kezdő amatőr rendezőknek szánt kézikönyvet is: ez a Színjátszóknak való kis káTÉka (2008), amelyet Imreh Marton István felkérésére készítettem a sepsiszentgyörgyi Kovászna Megyei Művelődési Központ részére… és dramatizáltam-rendeztem egy mesét ott is.
A doktori iskola évei alatt egy félévet tanítottam a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi szakán, MA képzési szinten (Európai drámatörténet – dramaturgia).
A fentebbi írásokat, illetve ezek részleteit publikálta még a THEATRON Színháztudományi periodika (7. évfolyam 3-4. összevont szám, 2008. Ősz-Tél; 12. évfolyam 1. szám, 2013. Tavasz és 12. évfolyam 4. szám, 2013. Tél) és a HITEL című folyóirat (XXVI. évfolyam, 7. szám, 2013. július és XXVII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember) is.
A színházi természetű írások (drámák, tanulmányok) mellett más dolgok is foglalkoztattak. Így született meg a Csillagvitéz című, második meseregényem, amely az előzőekben már említett Világváltó Nevenincs szereplőinek kalandjai folytatódnak, kiegészülve a Legény és Délibáb gyermekének, Apjafiának, valamint barátainak megpróbáltatásaival és diadalaival.
A Világváltó Nevenincs – Csillagvitéz borítója – Magyar Napló Kiadó
Ez a könyv is a Világváltó Nevenincset kiadó Magyar Napló Kiadónál jelent meg 2024-ben. De ekkoriban már a végéhez közeledett a magyar Szent Korona Öröknaptár-könyv nyomdai előkészítése is.
Ez a különleges kiadvány öröknaptár-rendszerben, az év napjaihoz kapcsolódva tárgyalja a Szent Korona eredetével, történetével, méltóságával és misztériumával foglalkozó dokumentumokat, rendkívül gazdag képanyaggal, s a mai, hivatalos, akadémiai állásponttal nem mindig megegyező tematikával. Sajnos e különleges kiadvány – a meglehetősen nagy nyomdai-előállítási költségek miatt – eddig nem jelenhetett meg, ezért most az anyagnak egy hagyományos könyv formájába való átdolgozásán munkálkodunk.
Az eredeti elképzelések szerint elkészült Öröknaptár-könyvről szóló beszélgetést és a mintapéldányról készült felvételeket itt tekintheti meg.
Közben persze Grotowskival kapcsolatosan is tartottam beszélgetéseket, előadásokat. Igyekeztem mindenhová elmenni, ahol ilyesmire felkértek. Beszéltem a szegény színházról a székesfehérvári Szabad Színház fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából rendezett konferencián, vagy a budapesti Képzőművészeti Egyetem tervező-szakos hallgatóival és tartottam a témáról előadást A szegény színház felé című Grotowski-kötet Liszkai Tamásnak köszönhetően végre elkészült magyar fordításának könyvbemutatóján is.
Végül meg kell említenem a korábban már említett Utószó A Laboratóriumhoz munkacímmel íródó, második Grotowski tanulmánykötet elkészültét is, amely A szakralitás színháza és a színház szakralitása végleges címen, 2025 decemberében jelent meg az Üveghegy Kiadó és a Parastudió Egyesület közös kiadásában, amelyet ezúton ajánlok szíves figyelmükbe.
Jelenleg tehát készül a Magyar Szent Korona kalendáriumának megformálása, és előrehaladott állapotban vannak azok a vázlatok is, amelyek a fentebb már említett, kolozsvári HELIKON recenzióban felvetett kérdésekre próbálnak válaszokat találni. Mindezek mellett vannak már vázlatok a Világváltó Nevenincs és a Csillagvitéz mesefolyamát befejező, harmadik meseregény megírásához is. Hál’Istennek tehát feladat van elegendő!